Az esős és egyéb programokban sem szűkölködő hétvége ellenére néhány dolgot sikerült azért megcsinálnom a kertben is. Egyik barátom ellátott egy nagy adag jó minőségű kartonpapírral (megfelelő vastagság, tinta-mentes), így a leendő mélymulcsos konyhakert területén el tudtam végezni a talajtakarást. Ehhez nem kell semmi extra, ahogy a Gyulai Iván-féle filmben is volt, egész egyszerűen le kell takarni megfelelő átfedéssel a gazos, tarackos talajt a kartonokkal, majd 3 hetente 1 hétre leszedni róla, hogy a növények új erőre tudjanak kapni, de ezt már egy korlátozott erőforrásból tehetik csak. Így néhány periódus alatt felélik a tartalékaikat, és elpusztulnak. Nem vagyok biztos benne, hogy ez télen is működni fog, hiszen ilyenkor gondolom még a tarackos gazok is alvási fázisban vannak, de állítólag ezt az egészet ősszel érdemes elkezdeni, hát így teszek én is.
A kartonokról a ragasztószalag csíkokat azért leszedtem, bár nem tervezem, hogy hagyom belekomposztálódni a talajba a kartont, biztos ami biztos eltávolítottam róla mindent, ami káros lehet. Ez aztán jó 2 órával meghosszabbította a műveletet, de ha már biokert, ne legyen ott műanyag. A most beszerzett mennyiség kb. a bevetendő terület felére lett elég, úgyhogy majd még folyt. köv.
A másik, amit sikerült bezsúfolni ebbe a pár órába, kiganéztam a dzsumbujt a kert hátsó sarkában, és összedobtam egy komposztládát EUR raklapokból. A kertnek ez a része eddig arra szolgált, hogy minden zöldhulladékot (lemetszett ágak, fűnyesedék, farönk) ide hajítottam, de nem égettem el semmit. Ennek hála ez a biomassza mostanra nagyon tápanyagdússá tette az alatta lévő talajt, mondhatni felügyelet nélkül is bizonyos mértékben komposztálódott az anyag. Ezt vasvillával és némi elszántsággal félrehúztam, a vadrózsa és komló által beindázott részeket metszőollóval levágtam, és így felszabadítottam egy akkora területet, amin már elfér egy komposztáló konténer és mozogni is lehet körülötte.
A téglakerítés, a cserjék és egy fiatal cseresznyefa-legény majd gondoskodik a félárnyékról, a talajfelszínt pedig lepucoltam annyira, hogy a leendő biomassza érinktezhessen a talajélettel. Bíztató volt látni, hogy a földet megkaparászva már most hemzsegett a talaj a gilisztáktól és százlábúaktól. találtam picike gombákat is, és miniatűr csigaházakat. Szóval él a talaj! :)
A komposztáláshoz a legegyszerűbb konténert választottam, raklapokat szögeltem össze három oldalról, ajtónak pedig odateszek majd egy könnyebb léces elemet. Így az alapterület kb 1 négyzetméter, a magassága pedig 80 cm. Ez még nem elég a komposztálódás megindulásához, de ha felpúpozom a benne lévő anyagot, talán eléri a szükséges 1 köbmétert.
Sajnos megpakolni nem tudtam még, mert közben eleredt az eső, és nedvesen nem szabad felhalmozni az anyagot a rothadás veszélye miatt. Ki tudja, meddig kell várni, hogy meg tudjam tölteni.
Sebaj, addig is lesz mire használni, a cicának kifejezetten tetszik:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.