gaian food

Alakul a föld előkészítése, bár sok minden változott az eredeti elképzelésekhez képest. Továbbra is próbálom tartani magam a permakultúrás alapelvekhez (egészségvédelem, természetvédelem), de tovább olvasgatva és gondolkodva arra jutottam, hogy változtatnom kell az eddigi terveken.

Az első, hogy rá kellett jönnöm, a Gyulai-féle módszer nem a permakultúráról szól. Egy olyan megoldás, aminek az egységnyi talajon való fenntartásához kb. 10 egységnyi hagyományos művelésű talaj terménye szükséges, nem ökológiai. Tudom, hogy Gyulai Iván is a terület „beindításához” használja, és idővel fokozatosan tereli a területet az egyensúly felé, de én ezt nem fogom csinálni. Nem csak környezetvédelmi szempontok miatt, de egyre több helyről olvasom azt is, hogy a szalma nem a megfelelő mulcs, kivonja a nitrogént a talajból, és folyamatosan gondoskodni kell a pótlásról, amihez vagy nagy mennyiségű zöld anyag szükséges, vagy szerves trágya, vagy mesterségesen előállított anyagok. Egyiket sem tekintem ökológiai szemléletű megoldásnak, nem járul hozzá az egyensúly és körforgás elvrendszeréhez. Nyílván kell valami, ami az egészet beindítja, de inkább haladjunk lassan, viszont az elvek mentén.

Továbbá, ha már ökológiai/bio termesztés, szeretnénk ugye teljesen kizárni a vegyszereket a folyamatból. A szalma, amit kapnék, elég nagy eséllyel kapott sokféle permetszert, gyomírtót meg még ki tudja, mit. Ennek a talajba jutását én inkább nem szeretném megkockáztatni (még ha vaklárma is a riadalmam).

Sajnos ha kihagyjuk a nagy mennyiségben rendelkezésre álló ’külsős’ anyagokat, mint pl. a szalma, a ’természetes’ alternatíva nem biztosít akkora mennyiségű anyagot, ami elég lenne a talaj melegen tartására, vagy a tarackok elnyomására. Bár azt már most már látom, hogy minimális mulcsozással is gyönyörűen javul a talajszerkezet, és a talajélet is. Eltelt ugyanis az első 3 hét, és felszedtem az amúgy már meglehetősen elrongyolódott kartont, hogy fényre kerüljön a gyom, és próbát tettem ásóvillával. A talaj már most sokkal porhanyósabb, mint a kert többi részén! Pedig csak a papír volt a földön, itt van két fénykép, talán látszik rajtuk a különbség. A felső kép a nemrégiben egy munkagép által megforgatott, majd magára hagyott talajról készült ásóvillázás után. Az alsó kép pedig a takart talajról.

Amúgy is tervezem, hogy legalább az első mulcsréteg leterítése előtt kicsit fellazítom a talajt ásóvillával. Nem forgatom, csak lazítom. Most, hogy ismét esett, ellenőriztem kézzel a talaj típusát, és nagyon agyagos, az a tipikus gyurmás változat, ebben az esetben kell egy kis segítség a talajéletnek a kezdetekben. Ez szerintem még belefér a permakultúra kereteibe.

Na de térjünk vissza a mulcsozás-kételyhez, nem hagy nyugodni, hogy mi az a megoldás, ami hatékony a talaj feldúsítása szempontjából, de ugyanakkor közel áll a természetes folyamatokhoz.
Lássuk, hogy mik a pro-kontra érvek a vastag és vékony, illetve a szalma és természetes mulcsok között.
(folyamatosan frissítve)

Mélymulcsozás szalmával

Előnyök:

• Melegen tartja a talajt télen is, aktív marad a talajélet
• Folymatosan komposztálódik a talajba, ami ezáltal extrém módon humifikálódik
• Garantált a gyomok féken tartása
• Jobban tartja a nedvességet, mint a vékonyabb mulcs

Hátrányok:

• 60 cm-nél a talaj nem levegőzik megfelelően (gondolom függ a terítés módjától is), penészedik
• Vegyszermaradványok a szalmában
• Nagy mennyiségű kívülről bevitt nitrogén szükséges, különben felborul a C/N egyensúly
• Ökológiai lábnyom (egységnyi terület fedéséhez legalább 10x akkora méretű terület kizsigerelése szükséges, ráadásul a nitrogén pótlása sem megoldható a körforgásból).

 
Mulcsozás természetes forrásból:

Előnyök:

• Kiegyensúlyozott C/N arány
• Ellenőrizhető a vegyszer mentesség
• Kevesebb kívülről bevitt alapanyag

 
Hátrányok:

• Nem áll folyamatosan rendelkezésre, több energiát kell fektetni a beszerzésre
• Télre nehezen lehet annyit összedni, hogy a talajt ne érje fagy

 
A legújabb tervem a következő. Maradok az AB tesztnél, de:

A:
Ahol most teherautóponyva van, marad is. Ki-be takargatom 3-1 hetes ciklusokkal, egészen az első vetésig, ami előtt mulcsozom a talajt. Ide olyan növényeket fogok vetni, amik elejétől bírják a mulcsozást, tehát nem palántákat fogok ültetni,

B:
A Gyulai-féle területet lefedem ugyanúgy kartonnal, de nem szalmát terítek rá, hanem természetes mulcsot. Sajnos az első évben muszáj külső forráshoz nyúlnom, ez valószínűleg erdei lombföld lesz, illetve könnyebben bomló avar, remélhetőleg a szomszédoktól, felaprítva. Ide fogom szórni még a jelenleg hatalmas halmokban álló gally és ág maradványokat (főként bodza), amit szintén felaprítok. Tavasszal aztán mehet rá még komposzt, pótlom a mulcsot, és mehet az ültetés.

Akárhogy is nézzük, a legkényesebb kérdés az egyensúly fenntartása. Józan paraszti ésszel nézve, a kívülről bevitt anyagokra mindig szükség lesz, hiszen mindent nem tud az ember visszaforgatni a földbe, valamit enni is kell. De igyekszem majd az átcsoposrtosítást úgy megoldani, hogy ahol többlet keletkezik, onnan tudjak anyagot vinni.

Van két jó hír is:

A komposzthalom jól meghízott, és beindult a folyamat is, 20-30 cm-re a felszíntől már kellemes meleg van. Amikor új konyhai hulladékot viszek ki, mindig leemelem a felső réteget, hogy az új anyag belülre kerüljön, és akkor mindig megcsodálom a hőt, amit áraszt. Forgatni még nem akarom, várok vele még 1-2 hetet. A túlnedvesedés ellen az esők előtt lefedtem a tárolót lesúlyozott ponyvával, de ez kiváló gunyesznak bizonyult a környék kiterjedt macskapopulációja számára. Remélem nem "komposztvécének" fogják használni.

 
A tavalyelőtt telepített mogyoróbokraim, amiket hátsó sövénynek szántam, és amikről nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar termőre fordulnak, megleptek engem 3 pici mogyoróterméssel. Gondolom már szeptemberben ott voltak, de mivel álmomban sem gondoltam, hogy lesz ilyesmi, csak most vettem észre, hogy lehullottak a levelek. Jövőre már résen leszek.