gaian food

Elkészültem a hátsókertünk magaságyásokból álló veteményesének tervével, már ami a méreteket, formákat és az elrendezést illeti. Az vetési/ültetési rend még hátravan, de mivel a vetőmagokat jó időben be kell szerezni, azon már túl vagyok, hogy mit szeretnék idén a konyhakertben gondozni.
Nem volt egyszerű dolgom, mert elég sok szempontot kell figyelembe venni. Ott kezdődik, hogy van egy állat a családban, aki egy kutya és egy vaddisznó hibridje, és - bár ez az első szezon, amit velünk tölt - a habitusa alapján tippelve nem nagyon fogja eltűrni, hogy bármiféle veteményes legyen egyáltalán a kertben. Amellett, hogy erősen gondolkozom egy eb-biztos kerítésen a konyhakert és a telek többi része közé, többek között ez adta a magaságyás ötletét is. Másik szempont az, hogy a veteményes mostantól illeszkedjen valamennyire a permakultúra elvrendszeréhez, azaz legyen a kerti "ökoszisztéma" szerves része, folyamataival épüljön bele abba a rendszerbe, amit a többi elem (sövény, vad sarok, kerti tó, állatok, stb.) nyújt. Na most itt mindjárt egy ellentmondáshoz jutottunk. De sebaj, egy alacsonyabb magaságyás fa kerítéssel kompromisszumnak jó lesz.
Aztán ott a helykihasználás kérdése. A kerten belül az a terület, ami zöldségek termesztéséhez megfelelő fénymennyiséget ad (a nap nagyrészében éri a napsugárzás, vagy maximum részlegesen kap szűrt árnyékot) erősen redukált. Összesen kb. 80-100 nm lenne erre a telek hátsó harmadában (felejtsük el az 1-es zónát), és mivel fontos, hogy legalább 50-75 cm széles ösvények legyenek, a legoptimálisabb alakzattal is kb 40 nm-re jön ki a nettó kihasználható termőterület. A permakultúrában népszerű kulcslyuk-ágyás kicsit "kockásított" változatával jött ki ez a kihasználtság. Azért van derékszögesítve, mert fából lesz a magaságyás szegélye. Itt egy rajz a terv végső állapotáról:

Próbálkoztam egy olyan változattal is, aminél az ágyások szélessége 1.50 m, de miután lemodelleztem, hogy tudnám annak a közepét két oldalról elérni, hamar elfelejtettem. Így lettek az ágyások 1.25 m-esek, ezzel - ha két oldalról el lehet érni őket - könnyedén megbírkózom.
A faanyag 20x2 cm-es deszka, és 10x10 cm oszlopokból fog állni (pallóból vágva). Az oszlopok földbe fúrt részét előtte kátránnyal le kell kezelni, hogy ellenállóbb legyen, a deszkákra lenolaj kencét javasolnak. Az ágyások közötti ösvények anyagán még gondolkozom, két jelölt van: az 1 ásónyomnyi mélyedésben 1. Geotextília, kavics vagy murva, homok és valamilyen térkő; 2. Geotextília, gyeptégla.
A 2-es verzió felé hajlok, nem annyira strapabíró, de megújítható, és mégiscsak kevésbé veszi ki az ösvények területét a rendszerből.
Az első ötletem az volt, hogy első évben még a natúr földdel dolgozom, komposzt és takarómulcs segítségével, majd ősztől indítom a táblás mulcsot. De annyira a békén hagyott talajélet híve lettem az utóbbi időben, hogy úgy döntöttem, belevágok egy tavaszi táblás mulcsba. Tavaly teljesen hagyományos módon termesztettem (mulcsoztam, de a legnagyobb területen forgattam a földet és abba vetettem), idén megpróbálom direktvetéssel, illetve bakhátakkal. A gyökérzöldségek nem fogják szeretni az első éves táblás mulcsot, de oda majd hordok komposzttal kevert földet a kert többi részéből, és a mulcsra halmozom. Ha minden jól megy, akkor a gyökerek fejlődésének csúcspontjára már megérik a mulcs és a föld.
Egyedül a burgonyát fogom külön ültetni. Egyrészt annak nagyobb terület kell (jó lesz egy árnyékosabb rész a kert másik felében), illetve ott nem merem még a friss mulcsban "tárolni" a termést, jóval nagyobb űrtartalom kellene neki földből, mint a répának, hagymának.
Külön területre tervezem ezen kívül még a kukorica-tök-bab kombót, mert ki szeretném próbálni a híres indián 'Három nővér' társítást (a bab felmászhat a kukoricára, cserébe ad az általa megkötött nitrogénből a kukoricának, a tök árnyékolja a talajt és védi a vízkészletet).